A Portugáliához tartozó Madeira szigetén hiszik, hogy a gasztronómiájuk és a boraik a kultúrájuk jelentős részét képezik. Minden tiszteletet megadnak a helyiek az itt található múzeumok, s a sok csodás túralehetőség iránt, de vallják: az étel- és az italkóstolókat semmiképp sem szabad kihagyni.

A gasztronómia és a bor Madeira szigetének szíve és lelke. Azért hozták létre Funchal városában a Food & Wine Walking Tour nevű céget, hogy kiszolgálja ügyfeleit és a helyiek szemével tapasztalhassák meg a város ételeit és borait. A 9 állomásos gasztro túra olyan modern és hagyományos helyekre visz el, ahová a madeirai lakosok valóban járnak, s ötvözi a klasszikusokat a megszokottól eltérő helyekkel.

A funchali H&M áruház bejáratánál találkoztunk Robertóval, az idegenvezetőnkkel egy 2024 júniusi hétköznapon, akiről gyorsan kiderült, hogy a lánya Budapesten él, így rögtön megvolt a közös témánk vele, a madeirai gasztronómia mellett a magyar, amit szintén jól ismert.

Az első megállónk egy madeirai bortermelőnél volt. A Blandy’s belvárosi pincészetében vártak minket. A madeira csak a Madeirán készíthető likőrbor. Legismertebb változatai az édes desszertborok, de termelnek száraz, aperitifként fogyasztható változatokat is. Nevét az Atlanti-óceánban, az Afrikai-lemez peremén található Madeira szigetről kapta – még a 18. században.

Kétféle borral, egy 5 éves édes- és egy hasonló évjáratú száraz borral vártak minket, s mindkettő nagyon kiváló volt. A kóstolóterem, a kerthelység, a”könyvtár”, amelynek polcain csak borok sorakoztak, mind lenyűgözött minket.

Túránk egy madeirai csokoládé manufaktúra boltjában folytatódott, itt is kétféle termékkel kínáltak minket, finomságokkal, amelyek az ellenállhatatlan csokoládét ötvözik a tipikus helyi ízekkel. Annyira ízlettek ezek a csokik, hogy külön is vásároltunk a boltban – a másnapokra is gondolva.

Az édességekkel folytatva tovább mentünk 3. állomásunkra: egy jól ismert madeirai süti- és kekszgyár üzletébe. Ez a cég a Fabrica S. Antonio, minden idők kedvence és klasszikusa, ahová valamennyi madeirai lakos jár vásárolni, különösen karácsonykor! Két zacskónyi kekszet is elrágcsáltunk az utcán állva, de még szívesen habzsoltuk volna tovább is…

Következő helyen is karácsonyhoz kötődő ételt kaptunk, egy étterem emeleti teraszán megkóstolhattuk a „Carne de vinha d´alhos” (fokhagymával és borral pácolt sertéshús) elnevezésű házi készítésű fogást, amelyet hagyományosan szenteste szolgálnak fel Madeirán. A finom étel mellé megkínáltak a helyben termelt „Coral” sörrel, a helyiek által kedvelt, halvány arany színű láger típusú italt a melegben gyorsan eltüntettük az üvegből. Még én is, pedig nem vagyok sörös…

Kis séta után megálltunk valamelyik mellékutcában egy kisvendéglőben, ahol megkóstolhattuk a helyi Verdelho szőlőből készült Barbusano asztali bort és a „ház” crostini specialitásait. A crostini egyszerűen elkészíthető előétel, ami valójában egy vékonyra szeletelt pirítós, amit fel lehet díszíteni különböző halszeletekkel, rákokkal.

Egy tipikus régi madeirai élelmiszerbolt volt az újabb megálló, ahol megkóstolhattuk a híres poncha-t, a helyiek által nagyon kedvelt italt. Sokféle ízben kapható, a legjellemzőbb a cukornádrumból készül citromos ízesítésű. A helyiek mindig azt mondják, hogy „Madeirán, ha megfázik, lázas, vagy akár összetörték a szívét, akkor a poncha az orvosság”.

A 7. állomásunk a híres funchali Farmer’s Market, vagyis a piac volt. Az 1940-ben felavatott épület rengeteg virágot és szezonális egzotikus gyümölcsöt sorakoztat fel, amelyek közül néhányat még életünkben nem is láttunk. Bepillanthattunk itt a mindig nyüzsgő halpiac rejtelmeibe is, de nem időztünk sokáig az orrfacsaró a halszag miatt…

A piacon lehetőségünk nyílt megkóstolni néhány egzotikus gyümölcsöt is. „Szagolj, tapints, kóstolj és tedd próbára az ízlelőbimbóidat!” – mondta az idegenvezető, s a különböző ízek tényleg elragadók voltak.

Utolsó állomásunkat Funchal karizmatikus óvárosában találtuk meg, ahol feltálalták nekünk a helyiek körében kedvelt ételt, a fokhagymás tonhalat sült kukoricadara kíséretében, valamint a madeirai híres fokhagymás és petrezselymes vajas lapos kenyeret. A mangó dzsúz remek kísérő volt az ételhez,

Ez az étterem saját panoráma terasszal rendelkezett, ahonnan megnéztük az étkezés után a felvonót, amely a Monte palotához viszi fel az utasokat, akik a kastélykert megtekintése után többnyire a híres madeirai faszánnal, a tobogánnal csúsznak le a hegyről – vissza a városba.

Ez a gasztrotúra olyan komplett volt, hogy jobbat nem is lehetne csinálni. Aznap már ételre, italra gondolni sem tudtunk, s csak egy kávéra ültünk be Funchal legelegánsabb helyére, a The Ritz teraszára.
                                                                                                                                                                                                                                                     L. Kelemen Gábor

www.winetoursmadeira.com